Lengyel Dorottya, leánykori nevén Németh Dorottya, többszörös fitnesz világbajnokként egy, a sportszcénában új és szokatlan missziót vállalt: az önelfogadás népszerűsítését. Dorottya hároméves korábban próbálta ki magát először a sportban a ritmikus gimnasztika formájában. Ezt követően aerobikozni kezdett, végül pedig 11 évesen fitnesz versenyzővé vált. Első jelentős sportsikerét 16 éves korában érte el, amikor sikeresen megnyerte a felnőtt magyar fitnesz kategóriát. A bajnoki cím megszerzésével egyidőben a Testnevelési Egyetem Továbbképző Intézetében tanulta a fitnesz oktatás alapjait. Sportkarrierjének következő jelentős állomását a Malajziai fitnesz világbajnokság megnyerése jelentette 18 éves korában. Kimagasló teljesítményének köszönhetően kvalifikációt nyert a fitnesz világ egyik legrangosabb versenyére, a Ms Fitness World Világbajnokságra, amelyen sikerült dobogós eredményt elérnie. Élsportolói kihívásai mellett a Testnevelési Egyetem testnevelő-edző szakán szerzett diplomát. Dorottya az első terhessége alatt gesztációs diabéteszessé, vagyis terhességi cukorbeteggé vált. Ezt követően közösségi média felületein az önelfogadás és az önszeretet fontosságát kezdte hangsúlyozni. Myprotein sportolókkal készült interjú sorozatunk legújabb részében megismerheted, hogy miképp lett Dorottya fitnesz világbajnok, milyen tudással gazdagodott sportolói tapasztalatából, mi okozta nézetei és célja megváltozását.
1. 3 éves korodban kezdtél sportolni, ekkor ritmikus gimnasztika versenyzőként. Ezt követően kipróbáltad magad az aerobikban, és végül 11 évesen fitnesz versenyzésbe kezdtél. Az élsportolás megkívánta, hogy speciális étrendet kövess, így a kortársaidtól eltérő módon neked fiatalon is diétáznod kellett. Önként döntöttél a versenysport mellett? Milyen lemondásokkal jár gyermekként a versenysport?
Lengyel Dorottya: 3 éves koromban ovis tornával kezdtem, majd 6 évesen kerültem a ritmikus gimnasztika világába, ami azonnal magával ragadott. Ámulva néztem a nagyobb lányokat, hogy milyen hajlékonyak, hogy milyen ügyesen bánnak a kéziszerekkel, és rendületlenül nyújtottam otthon, hogy egyszer én is olyan lehessek, mint ők. Nem is volt kérdés a versenyzés, alig vártam, hogy nekem is legyen olyan gyönyörű flitteres dresszem és szoros kontyba kössék a hajam. Nem tudom, hogy ilyen fiatalon valaki tud-e önként dönteni a versenyzés mellett, de az biztos, hogy nálam soha nem erőltették a szüleim. Az az egy volt fontos nekik, hogy sportoljak. Nekem természetes volt, hogy suli után edzésre megyek, sőt, boldog voltam, amikor mehettem szombaton is. Soha nem éltem meg lemondásként, inkább kiváltságnak tekintettem, hogy azt csinálhatom, amit szeretek.
2. A fitnesz versenyeken nem csupán a sportszabályzat által körülírt atletikus fizikum bemutatása a cél, hanem a speciális mozdulatok és a koreográfia prezentálása is. A fiatalkori sport tapasztalatod segített abban, hogy a sokszor nagy hajlékonyságot és koordináltságot igénylő mozdulatokat megfelelően kivitelezd? Fiatal gyermekként honnan merítettél motivációt a megterhelő edzésekhez?
Lengyel Dorottya: Igen, abszolút. A fit-kids koreográfiák a rokonsportágak, mint az ritmikus gimnasztika, aerobik, tánc, és torna elemeit ötvözik. Nekem utóbbi jelentett csak újdonságot és kihívást, de egyben ezt a részét imádtam a legjobban, megtanulni kéz nélküli cigánykereket, illetve nyújtott testű hátraszaltót ugrani. 4 nagy elemcsoport volt még, amikor én versenyeztem, és ezeken belül különböző nehézségű és értékű elemek, amiket kötelezően bele kellett tenni a 1,5 perces gyakorlatba. Az nyert, akinek a legerősebb és a leglátványosabb volt a gyakorlata, és ez én akartam lenni. Volt Batman-es koreográfiám szárnyakkal, voltam Csingiling, Macskanő. Minden évben új karaktert kellett megálmodni és teljesen azonosulni vele. Nekem a fitnesz mindig is az önkifejezésről szólt, beleadtam a szívem és a lelkem minden egyes apró mozdulatba, kitáncoltam magamból minden érzelmet. Rajongásig szerettem.
3. 16 éves korodban országos fitnesz bajnokká váltál, miközben a Testnevelési Egyetem Továbbképző Intézetében tanultad a fitnesz oktatás alapjait. Hogy tudtál megfelelni a középiskolai és versenyzői elvárásoknak egyidejűleg? Tinédzser éveidet hogyan befolyásolták sport ambícióid?
Lengyel Dorottya: Sőt, ebben az időben még 2 nyelvvizsgát is tettem angolból és németből. Minden percem be volt osztva, de még így is sok idő jutott a barátaimra, akik mindig elkísértek az edzéseimre, hogy addig is együtt lehessünk. De én nem jártam bulizni, vagy fesztiválozni, pontos menetrend volt, hogy suli után melyik edzésre kell menjek, volt, hogy kettő is volt egy nap, amikor 15 évesen bejöttek a súlyzós edzések, aztán este tanultam. Világbajnok akartam lenni. Csak ez lebegett a szemem előtt.
4. 18 éves korodban sikerült világbajnoki címet szerezned Malajziában. Milyen érzés volt ilyen fiatalon sportágad egyik legkiemelkedőbb címét megszerezni? Hogy tudtad a hétköznapok nyugodt eseménytelenségét a versenysport izgalmának kontrasztjával összeegyeztetni?
Lengyel Dorottya: 2 hetes "tábor" előzte meg a versenyt Malajziában, rengeteg fellépésre mentünk. Voltak kisebb alversenyek is, amiből az egyiket megnyertem, de még akkor sem számítottam rá, hogy sikerülni fog a világbajnoki címet megnyerni. Itt már 3 fordulós volt a verseny. Volt egy estélyi ruhás rész, ahol be kellett mutatkozni a színpadon, majd a fürdőruhás forduló jött, és végül a koreográfia. "Szépnek" kellett lenni, ami persze szubjektív, de fontos szempont volt, hogy ne legyen férfias vagy túl beesett az arcunk. Közben a testfordulónál száraz, kidolgozott formát kellett hozni, viszonylag nagy izomtömeggel, és a koreográfiában is egyszerre kellett hajlékonynak, dinamikusnak, lágynak és erősnek lenni. Pont ezt az összetettségét szerettem a sportágamnak, ami sajnos ebben a formában ma már nem is létezik. Ebből kifolyólag a hétköznapjaim sem teltek unalmasan. Annyira sokrétű volt a felkészülés, annyiféle edzésem volt, kezdve az éhgyomros aerobtól, a koreográfia gyakorlásán át, az akrobatika edzésig, kiegészülve a súlyzózással meg a lefekvés előtti kardióval, plusz mellette aerobic órákat tartottam, hogy ki tudjak utazni a következő nemzetközi versenyemre, és persze tanultam. Egy percig sem volt eseménytelen egyik napom sem.
5. Az Amerikai Egyesült Államokban megrendezett Ms Fitness World Világbajnokság jelenti a fitnesz sportág egyik legrangosabb megmérettetését. Sikerült dobogós eredményt elérned ezen a versenyen. A versenyről készült felvétel alapján kicsit sem tűntél feszültnek. Hogyan tudtad kontrollálni az izgalmad egy ilyen fontos esemény során?
Lengyel Dorottya: Én igazán mindig akkor nyugodtam meg, amikor felléptem a színpadra. Minden percemben arra a napra készültem, fizikailag is és mentálisan is. Ott már nem volt min izgulni, csak át kellett adnom magam a pillanatnak, és szárnyalni.
6. A több éves versenysportolói tapasztalat mellett a Testnevelési Egyetemen testnevelő-edző szakon tanultál. Miképpen segítette sportolói karriered a formális oktatás? Az egyetemeken tanultakat hogyan tudtad verseny felkészülésedben hasznosítani?
Lengyel Dorottya: Évekig tanultam latinul és magyarul anatómiát, csonttant, izomtant, majd élettant, végül edzéselméletet a legjobbtól, Dubecz tanár úrtól, aki addig nem engedett át a vizsgán, amíg bár betéve tudtad az anyagot, de nem láttad az összefüggéseket. Nála hiába húztál egy tételt - mondjuk az állóképesség fejlesztést-, biztos, hogy le kellett rajzold az erőpiramist, szóba jöttek a koordinációs képességek is, meg a fáradás, és csak akkor mehettél diplomázni, ha összességében láttad és értetted az egészet. Ezt akkor mindenki nagyon utálta, de a legnagyobb kincs, amit kaphattam az egyetemen, és nem csak a felkészülésemben tudtam alkalmazni, hanem később edzőként is, a saját versenyzőim felkészítése során.
7. Amikor a 20-as éveid elején átmenetileg felfüggesztetted a versenysportot, tested megváltozott. Hogyan érintett a fizikumod változása? Milyen volt a szigorú étrend és edzésterv felhagyása után fellélegezni?
Lengyel Dorottya: Egész pontosan 30 kg-ot híztam, igen. Pedig nem kezdtem el eszetlenül zabálni, sőt, inkább az volt a baj, hogy kevésszer ettem, sokszor csak munka után, este, fáradtan. Akkor azt hittem, hogy többet nem fogok versenyezni, azelőtt pedig megállás nélkül 12 évig évente 3-5 versenyen elindultam, ezért számoltam vele, hogy a hirtelen leállás a napi hatszori étkezésről és napi 3 edzésről fel fogja borítani a szervezetemet. Egyébként is teljesen normális volt a 10-15 kg-os hízás egy-egy szezon után. De harminccal nem számoltam. Teljesen lemondtam magamról, kiégtem, képtelen voltam a natúr csirkére ránézni, egy porcikámnak sem hiányzott az edzés, és bár gyűlöltem a testemben élni, mégsem találtam 1 évig a motivációt, hogy kitörjek ebből az állapotból.
8. Egy televíziós interjúdban megemlítetted azt, hogy nagyon meguntad az egyhangú ételeket, hiszen verseny felkészüléseid során monoton módon táplálkoztál. Milyen tippjeid vannak azoknak a hobbi és versenysportolóknak, akik nem szeretnének lemondani a gasztro élvezetekről?
Lengyel Dorottya: Amikor elhatároztam, hogy lefogyok, megfogadtam, hogy soha többet nem fogok ízetlen, egyhangú diétát tartani. Kialakítottam magamnak egy olyan étrendet, amiben bolognaival és rántott sajttal lefogytam 20 kg-ot 4 hónap alatt. Persze nem csak ezeket ettem, de a lényeg, hogy megtanultam a kedvenc ételeimet elkészíteni egészséges alapanyagokból, és így már belefértek a napi menübe. Ezt javaslom mindenkinek: a diétázás nem egyhangú, önsanyargató étrendet jelent. Felejtsétek el a koplalást, figyeljetek a minőségi alapanyagokra, és egyétek magatokat vékonyra!
9. A versenysport átmeneti felfüggesztését követően ismét visszatértél a sport világába, és karriered egy Európa-bajnoki címmel zártad. Tudatosan készültél az utolsó versenyre, vagy a megpróbáltatás után döntöttél úgy, hogy nem kívánod folytatni? Van olyan aspektusa a versenysportnak, amit hiányolsz?
Lengyel Dorottya: Miután megnyertem a 2. világbajnoksági címemet, nagyon gondolkoztam, hogy visszavonulok. Viszont 3 darab Európa bajnoki 3. helyezés volt a zsebemben, ezért végül a fél évvel későbbi WBPF Európa Bajnokságot tűztem ki a legutolsó megmérettetésemnek, hátha sikerül teljessé tenni a palettát bajnoki címek tekintetében. Így végül kétszeres világ-, egyszeres Európa és hatszoros magyar bajnokként vonulhattam vissza. Nem maradt bennem hiányérzet, és bár most kamatostul visszakapom, hogy ilyen sok éven keresztül kizsigereltem a testemet, mégis imádtam minden percét, és ezzel együtt is megérte.
10. Volt, hogy akár napi 3 edzésen is részt vettél. Milyen elvek mentén épült fel edzésterved? Milyen étkezési elvek alapján határoztad meg étrended?
Lengyel Dorottya: Az én testalkatommal extrán meg kellett küzdjek, hogy elérjem a megfelelő szárazságot, megtartva az izomtömegemet, és nekünk a testforduló után ugye még a koreográfiában is helyt kellett állni. Makro- és mikrociklusok váltották egymást a versenyfelkészülésemben, és a fokozatosság elvét követve építettük fel az első megmérettetés előtti 16-20 hetet. Az étrendemet mindig az adott szakaszhoz igazítottuk, és folyamatosan szigorodott, ahogy fogytak a hetek. Az utolsó versenyeimre élveztem a legjobban a felkészülést. Ezekre külföldi edzővel készültem, és minden héten vasárnap volt egy csaló étkezésem, annyi megkötéssel, hogy cukrosat nem ehettem. Életem legjobb formát ezzel a módszerrel sikerült elérnem.
11. Egy korábbi interjúdban kifejezted, hogy nem gondolsz magadra influencerként, és fontosnak tartod, hogy közösségi oldalaid ne legyenek tartalmatlan reklámfelületek. Milyen elvek alapján döntesz a fizetett tartalmak megjelenítéséről? Miért zárkózol el az influencer megnevezés használatától?
Lengyel Dorottya: Itthon az influenszer szó szerintem sokakban kifejezetten negatív szájízzel párosul, és jobban szeretem, amikor a szakmám vagy az eredményeim alapján hivatkoznak rám. De nem zárkózom el a használatától, sőt, kifejezetten büszke vagyok rá, hogy a követőim bíznak bennem, hallgatnak rám és számít nekik a véleményem, de ebben sok munkám van. A legfontosabb, hogy megtisztelem őket azzal, hogy csak olyan termékeket reklámozok, amik nekem valóban beváltak, amiket teszteltem, és tényleg jó szívvel tudom nekik ajánlani. Soha nem vállalnék el olyan együttműködést, ahol ezek a feltételek nem adottak, ajánlhatnának bármennyi pénzt egy posztért. Másfelől nagyon megtisztelőnek tartom, amikor egy cég velem szeretne együtt dolgozni, és alkalmasnak tartanak engem arra, hogy a termékeiket reklámozzam. Ezért feléjük is tartozom annyival, hogy ne tartalmatlan, üres hirdetést gyártsak, ami az emberek könyökén jön ki.
12. Kifejezted, hogy a terhességed alatt fizikailag aktív maradtál. Aerob és saját testsúlyos edzésekkel őrizted meg fittséged. Milyen tippekkel szolgálsz azon személyeknek, akik a terhesség idejében is szeretnének biztonságos keretek között sportolni?
Lengyel Dorottya: Hogy tegyék bátran, ha az orvosuk zöld utat adott és a várandósság előtt a sport a mindennapjaik része volt. Persze van pár szabály, amit mindenkinek be kell tartani. Például tilos a hasazás vagy az anaerob edzés. De a legjobb, ha olyan szakemberrel folytatják az edzéseket, aki tud rájuk vigyázni, mind a gyakorlatok szabályos végrehajtása tekintetében, mind az optimális terhelés kialakításában. Illetve, figyeljék a testük jelzéseit, ha például elkezd keményedni a pocakjuk, vagy nem esik jól a mozgás, akkor ne erőltessék tovább. És lehet, hogy érdemes másféle, kifejezetten kismamáknak való mozgásformát kipróbálniuk.
13. Első terhességed alatt gesztációs diabéteszessé váltál. Milyen jelekre érdemes odafigyelni a terhes nőknek, hogy idejekorán észlelhessék a terhességi cukorbetegséget? Miképpen változtattad meg étkezési szokásaid miután kiderült a betegséged?
Lengyel Dorottya: Nálam semmilyen jele nem volt a terhességi cukorbetegségnek, sőt az elsőt sajnos félre is diagnosztizálták, mivel minimálisan lett csak magasabb az érték és normál étkezéssel (tehát nem a 75 grammos cukros lötty után) teljesen jók voltak az vércukor értékeim. A dietetikus (akihez kötelezően beutaltak) ezért arra a következtetésre jutott, hogy biztos csak elszokott a testem a cukortól, és mivel én folyamatosan diétázom (értsd nem eszem soha cukrot, illetve semmilyen magas glikémiás indexű szénhidrát forrást) ezért jött ki a fals eredmény. Azt javasolták, hogy szoktassam vissza a cukorhoz a szervezetem és terheljünk újra, vagy marad a 160 grammos diéta a várandósságom végéig. Természetesen a grammozás mellett döntöttem. A nagy fiamat 11 hónapig szoptattam, közben még 10 kg-ot híztam, pedig végig egészségesen ettem és sportoltam. Az orvosok azzal nyugtattak, hogy ez a szoptatás miatt van, nyugodjak meg, csak raktároz a testem, hogy a legjobb tejet tudja előállítani a fiamnak. Persze ez butaság, de ez csak 14 hónappal a szülés után derült ki, amikor felkerestem a sportkontrollt. Breyer Helga doktornő első ránézésre megmondta, hogy a félrekezelt terhességi cukorbetegség miatt vagyok majdnem 100 kg, beutalt a szükséges laborokra, ahol azonnal kiderült, hogy hiperinzulinémiám van. A sok verseny diétával gyönyörűen megágyaztam az anyagcsere zavarnak, amit a várandósság azonnal ki is hozott. A doktornőnek hála 4 hónap alatt lefogytam 23 kg-ot, rendeződött a közérzetem, újra pihentetően aludtam, majd, amikor megrendeltem a karácsonyi leárazásnál a hőn áhított 38-as ruhákat, kiderült, hogy Noel nem akart addig várni, amikorra mi terveztük, és már beköltözött a pocakomba. Hiába volt egy tökéletes cukorterhelésem a 12. héten, a 24.-re ismét elcsúsztak a hormonok, és újra terhességi cukorbeteg lettem. Ezt a várandósságomat nagyon szigorúan végig diétáztam, de így is csak a csoda doktornőm tapasztaltsága és szakértelme miatt úsztam meg, hogy inzulint kelljen használnom, ugyanis elővett egy régi praktikát, ami működött. El kellett kezdjek zsíros kenyeret enni minden reggel, ez tette helyre a cukromat az utolsó hetekben. 2 hónappal szülés után sajnos elkaptam a Covid-19 vírusfertőzést, ami teljesen felborította a mikrobiomomat, ami miatt emésztési problémáim alakultak ki, és ezzel együtt kiújult az anyagcserezavar ismét 7 hónappal ezelőtt. Ezt próbáljuk most helyrehozni, és ez az egész kálvária tanított meg igazán odafigyelni a testemre, tisztelni és figyelni a jelzéseire, betartani a szabályait. Régen azt hittem, akkor vagyok a legjobb formámban, amikor a fizikumom a legfittebbnek néz ki kívülről, és ezért bármeddig képes voltam kizsigerelni a szervezetemet. Ma már tudom, hogy úgy nem lehetek a legjobb verziója magamnak, hogy megerőszakolom a testemet, ami bár kívülről tökéletesnek tűnik, belül szenved és ordít.
14. Instagram posztjaidban és interjúidban sokszor hangot adsz annak, hogy a szülés utáni súlyfelesleg normális és indokolatlan az emiatt tapasztalt szégyenérzet. Úgy gondolod, a kismamák körében egészségtelen szépségideál alakult ki?
Lengyel Dorottya: Úgy gondolom, hogy a legtöbb friss anyát nagyon nehezen érinti a teste változása, csak nem mer róla beszélni, mert ilyenkor nekünk kötelező boldognak lenni. Emlékszem, amikor először belenéztem a tükörbe szülés után, mintha nem is magamat láttam volna. Tele voltam fekete foltokkal a véralvadásgátló injekciók miatt, kötényhasam lett a császárseb fölött, a pocakom még hetekig akkora volt, mintha még mindig terhes lettem volna. A csípőm ki volt tágulva, a testtartásom és a testem tónusa megváltozott, a melleim körbe berepedtek. Közben a social mediában versenyt űznek a celebek abból, hogy ki tud minél korábban olyan képet posztolni, mintha nem is szült volna, és úgy beállítani, hogy meg sem kottyant neki az a kilenc hónap. Biztos vannak szerencsések, de a legtöbben nem ússzuk meg ennyivel. És ez a normális, nem az, hogy Heidi Klum pár héttel szülés után Victoria Secret divatbemutatón vonult fehérneműben. Szerintem szülés után időt kell hagynunk a testünknek a gyógyuláshoz, ahelyett, hogy sokan azonnal önsanyargató diétákba kezdenek az anyatejük kárára. Én azt gondolom, hogy azáltal, hogy sokan nem merik megmutatni a valóságot, vagy kihasználják a testalkatukat, és úgy állítják be, mintha az lenne természetes, hogy azonnal top formában vannak, tovább erősítik az egyébként is elkeseredett nőkben, hogy biztos velük van a baj, és szégyellniük kell, hogy nekik több időre van szükségük. Pedig egyetlen egy nőnek sem lenne szabad szégyellnie és gyűlölnie azt a testet, ami otthon majd életet adott a kisbabájának.
15. Közösségi oldalaidon sokszor osztasz meg képeket arról, hogy a megfelelő póz, jó világítás és megfeszített izmok a szépség sokszor hamis és fenntarthatatlan imázsát láttatják. Miért tartod fontosnak az önelfogadás és önszeretet üzenetét? Mi táplálhatja a sokak fejében élő nehezen elérhető testideált?
Lengyel Dorottya: Mert ez az origója mindennek. Sokan a mérlegen megjelenő számtól várják a boldogságot, és évekig hajszolnak testideálokat, ruhaméreteket. Mások top formáit példaként, pedig addig senki nem fogja jól érezni magát a testében, amíg másokhoz hasonlítja magát, és amíg nem békül ki a saját adottságaival. Nem hiszem, hogy ez egy adott testideálhoz kötött, nem akar mindenki úgy kinézni, mint egy fitness modell. Van, akinek az túl izmos, túl száraz, sokaknak a Kardashian-féle nőies idomok az álom, sokaknak pedig a gazella topmodellek az etalonok. Én azt látom magam körül, hogy mindenkinek valami más kell. És a legtöbb nőnek van egy képzeletbeli kívánság listája, hogy mit szeretne változtatni magán. Például az ektomorf testalkatú, nőies homokóra alakra vágyik, akinek kerek a csípője, az keskenyet szeretne. Szerintem pedig az lenne a legszuperebb, ha megbarátkoznánk saját magunkkal, és megpróbálnánk abból kihozni a maximumot.
16. A fitnesz Instagram közösségben ritkán kerül a figyelem középpontjába a testképzavar. Milyen fogadtatás érte a képeidet?
Lengyel Dorottya: Elképesztő mennyiségű szeretetet és támogatást kapok, és olyan energiák szabadulnak fel egy-egy ilyen posztom után, amit álmomban nem gondoltam volna. Egy igazán szuper "kis" közösség alakult ki az Instagram profilomon, ahol a posztjaim alatt egyre bátrabban osztják meg az emberek a saját történeteiket, tapasztalataikat, és azt látom, hogy abszolút gyógyító és felszabadító hatása van a közösségünk erejének. Imádom, ahogy egymást segítik az emberek a kommentjeikkel, hogy igenis merjenek beszélni az érzéseikről, nincsenek egyedül velük, induljanak el a gyógyulás útján, mert van kiút a testképzavarból és nem kell együtt élni a fojtogató, "gyűlölök a testemben élni" érzéssel. Számomra ez egy küldetés, és azt pedig extrán felemelő érzés látni a mai világban, ahogy a nők támogatják egymást, gyűlölködés és bántás helyett.
17. Hol húzható meg a határ a testképzavar és a nagyravágyó sport ambíció között? Az önelfogadás összeegyeztethető a sport sikerre való törekvéssel, amely megköveteli a folytonos javulási törekvést?
Lengyel Dorottya: Az önelfogadás nem azt jelenti, hogy lemondunk magunkról, vagy amögé bújunk és a lustaságunkat arra fogjuk: "minek menjek el sportolni, ha úgy vagyok jó ahogy vagyok? Vagy miért ne egyek este tízkor csokis babkát?" Ezt inkább önámításnak nevezném. Szerintem az önelfogadás nem zárja ki a folytonos javulási törekvést. Azért, mert tisztában vagyok az adottságaimmal, és nem kergetek irreális célokat, amik az egész életemre rányomják a bélyegét, még ki akarhatom hozni magamból a maximumot. Például volt egy vendégem, akinek rögeszméje volt, hogy olyan combokat szeretne, amik nem érnek össze. Sehol. Szinte belebetegedett, hogy bármennyire lefogyott, az arca már teljesen beesett, a mellei teljesen elfogytak, de a combjai még mindig összeértek. Ödémásodásra hajlamos típus volt, laza tónussal, vastag ízületekkel, soha nem lesz olyan vékony és szikár lába, mint a topmodelleknek. Gyönyörű volt, ő mégis undorítónak látta magát. Soha nem vett fel rövidnadrágot, szégyellte a testét. Mindezt ötven néhány kilósan. Vagy itt vagyok én. Régen belebetegedtem, hogy nincsen fenekem. Bármennyit edzettem rá, guggoltam, kitörtem, külön fenék napokat tartottam, egyszerűen úgy áll a medencém, hogy nem tud a farizmom vastagodni. Ritmikus gimnasztika edzéseken lazították a térdszalagjainkat is, hogy kard lábunk legyen. Ezáltal nekem az egész testtartásom el van csúszva, mert előre tolom a csípőmet, hogy kompenzáljam a hátrahajló térdeimet. Több orvosnál, gyógytornásznál jártam, mindegyik elmondta, hogy felejtsem el, hogy valaha "nagy" kerek fenekem lesz. Ettől még kitartóan fenekezem, mert bár tudom, hogy nem lehet buborék popsim, igyekszem kihozni a maximumot abból, ami van.
18. Felelősnek gondolod a sport influencereket abban, hogy a szépségnek és fittségnek nehezen elérhető szintje sokak által vágyott, azonban elérhetetlen céllá vált?
Lengyel Dorottya: Egyáltalán nem. Egy élsportoló testében rengeteg munka van. Sokkal több, mint amit egy laikus el tud képzelni. Sokan azt hiszik, hogy az egész csak egy kis edzés, utána fehérje shake és ennyi. Pedig egy igazi sportoló az életének minden percében, az egész életvitelével, tudatosságával, étkezésével és rengeteg lemondással tesz azért a sokak által vágyott célért. De az utat általában nem irigylik az emberek, csak a "végterméket”.
19. Myprotein támogatott sportolóként számos terméket volt lehetőséged kipróbálni. Mely termékek nélkül tudod nehezen elképzelni egy átlagos napod? Mely termékek használatát javasolnád kezdők számára?
Lengyel Dorottya: Minden reggelemet 10 gramm glutaminnal indítom, utána elrágcsálom a haj-bőr-köröm gumivitaminjaimat. Uzsonnára általában Clear Vegan Protein fehérje shaket iszom. Ezért a termékért egyszerűen rajongok, imádom, hogy nem a szokásos tejes állagú shake, a szokásos ízekben, hanem friss és olyan, mint egy üdítő. Nagy kedvencem a Superfood Blend, ami 27 szuperélelmiszer kivonatát tartalmazza. És igazából a Myprotein leggingseket nem lehet lerobbantani rólam. Nem csak edzéshez hordom őket, hanem szinte mindenhova, a legkényelmesebb a gyerekekkel való játékhoz, sétákhoz, kalandokhoz.
20. Többször kifejezted, hogy a versenyszerű fitnesz szerepel terveid között. Milyen hosszú távú sportcéljaid vannak? Foglalkoztat az, hogy más sportban szerencsét próbálj?
Lengyel Dorottya: Jelenleg a legnagyobb sportcélom, hogy rendszeresen beleférjenek az edzések újra az életembe, két kisgyerek mellett sokszor ez is kihívás. Nem hiszem, hogy valaha újra versenyzésre adnám a fejem. Ha mégis, akkor biztos, hogy csakis fitnesz versenyen vennék részt, ez az én szerelem sportágam, és örökké ez is marad.
Lengyel Dorottya közösségi média felületein nem csupán sportcentrikus, de mentálhigiénés üzeneteket is megoszt. Fontosnak tartja, hogy a sport szolgálja az egyént és ne az egyén a sportot. Az elérhetetlen testideál kergetése helyett, az egészségmegőrzés és önelfogadás fontosságát kommunikálja követői felé. Örülünk, hogy termékeinkkel támogathatjuk Dorottyát tevékenységében.
