8 millió cél | A kirekesztettségtől az önbizalomig – Bethany története

Közösségünk már 8 millió főt számlál. Titeket ünneplünk. A ti céljaitokat. Ebből a jeles alkalomból szeretnénk néhány inspiráló történetet bemutatni, melyek vásárlóinkról és az ő fitnesz céljaikról szólnak.

Bethany Murphy, 20 éves és ókori művészetet tanul Leedsben. Az élete legnagyobb részét túlsúlyosként élte le, és rengeteg bántalmazást kapott ez miatt, mindaddig, ameddig elege nem lett, és úgy döntött változtatnia kell. Ez az ő története.

“Én mindössze 155 cm vagyok, tehát amikor jóval súlyosabb voltam, nagyon nagynak néztem ki.

Régen sokat piszkáltak a súlyom miatt – amikor hazafele tartottam, a fiúk csoportosan sértő dolgokat kiabáltak, vagy nekem lökdösték egymást. Ez a piszkálódás addig fajult, hogy kerülővel mentem haza.

Úgy gondoltam, hogy erős csontozatú vagyok, de miután elég sokat piszkáltak – olyanok, akiket ismertem, szörnyűvé vált.

Még csoportos beszélgetések is indultak, ahol azt beszélték ki, hogy én túlsúlyos vagyok, az emberek nagyon gyerekesek és szörnyűek voltak. Nagyon nehéz volt ezzel megbirkózni bizonyos időkben.

Heti egyszer balettoztam, és még a tanár is azt mondta, hogy túl kövér vagyok az egyenruhához. Azt hiszem, az, hogy nem nézhettem ki úgy, ahogy a többiek, egy olyan dologban, amit szerettem, nagyon szíven ütött. A gyakorlatokért ugyan nem voltam oda, utáltam lihegni.

Elkezdtem egy konditerem recepcióján dolgozni, és mindennap láttam embereket bemenni, edzeni, ezután pedig néhányuk a következő nap is visszajött. Bennem nem volt meg az a szikra, hogy visszamenjek, és mindennap csináljam.

Egy idő után elkezdtem gondolkozni, hogy a teremben mindenki úgy tűnik, hogy élvezi, amit csinál. Valamint elég jó barátok lettünk a kollégáimmal, akik értelemszerűen edzők voltak, szóval úgy döntöttem, teszek egy próbát, megnézem miről is szól ez.

Kardiózással kezdtem, mivel úgy gondoltam, hogy ez az egyetlen módja, hogy lefogyjak, és utáltam. Nem tetszett, hogy nagyon leizzadtam, már itt is nagyon feszélyezett voltam.”

Az, hogy le kellene fogyjak, fejben megvolt, ennyi volt az egész célom. Elkezdtem jobban figyelni arra is, hogy mit eszek, egyre tudatosabb lettem azzal kapcsolatban, hogy milyen tápanyagok is vannak a különböző ételekben.

Én teljesen erre összpontosítottam, a súlyomat sem mértem. Nagyjából 1,5 évig nem álltam mérlegre, mert nem akartam tudni, inkább a kinézetemre figyeltem jobban.

A fejemben volt egy hang, ami azt mondogatta, hogy ‘soványnak kell lennem’, ami egy annyira negatív hozzáállás. Ezzel tisztában is voltam, de nem tudtam mit tenni ellene.

Egy ideig keményen szigorítottam azokon az ételeken, amiket fogyasztottam, Isten tudja, hány hónapig nem ettem tésztát, mert az volt a fejemben, hogy a tészta hizlal.

Csak azért haraptam bele ételekbe, hogy megkóstoljam, majd ki is köptem – én szerettem volna az ízt érezni, de nem akartam a kalóriákat. Nagyon durván megszállottja lettem az ételeknek.

Szinte minden ételnek tudtam az összetételét, hogy miket is tartalmaz, tudtam, hogy mi van, mondjuk az almában vagy éppen a zellerszárban… a zellerszárat amúgy is, miért számolnád?

Nem mentem szívesen ebédelni idegen helyre, teljesen elszigeteltem magam. Még kávézni sem mentem el a barátaimmal, mivel egyből a latteban lévő tej jutott eszembe, illetve az, hogy ha már elmegyünk, akkor biztosan ennénk egy tortát is. És én nem fogok tudni csak ott ülni miközben ők, sütiznek, anélkül, hogy én is ennék. Mindenkit kikészítettem.

Az edző barátaim mondták, hogy inkább érdemes lenne megpróbálkozni a súlyzós edzéssel. Először arra gondoltam, hogy ‘mi a fene az a súlyzózás, fogalmam sincs, hogyan csináljam’. Elkezdtem videókat nézni, és útmutatókat az interneten, illetve a barátom is edzett, tehát ő meghívott, hogy eddzek vele, és megmutogatta mit és hogyan csináljak.

Természetesen nagyon idegennek éreztem az egészet… néhány teremben úgy érződik, mintha a lányok nagyívben elkerülnék ezt a területet, nagyon nem éreztem a terembe valónak magam, főleg úgy, hogy nagyobb voltam.

Kaptam is ítélkező nézéseket, és tisztában voltam azzal, hogy az emberek rám többször néztek, mint másokra, de mégis elkezdtem csinálni. És megszerettem.

Úgy gondoltam, képes vagyok rá, és igazán erősnek éreztem magam.

A szüleim szerintem azt hitték, hogy a nőknek nem szabad súlyt emelniük, és hogy ez egy kicsit férfias, de ezen felbuzdulva, csak még jobban akartam csinálni, mivel jól ment. Egyre többet tudtam emelni, és éreztem, hogy az izmaim egyre erősebbek lesznek.

Annyira jó stresszlevezetés is volt. Szorongó típus vagyok, ezért főképp az érettségi és felvételi vizsgákkal teli időszakban segített sokat.

Amikor kardióztam, gyengébb voltam. Ez viszont más volt, itt nem éreztem azt, hogy kínzom magam.

Amikor elkezdtem a súlyzós edzést, akkor rájöttem, hogy ehetek annak érdekében, hogy energiához jussak. Ehetek, magam miatt.

Ez sok időbe telt, és még néha most is nehéznek tartom a nagy ebédeléseket… de immár úgy érzem, élvezem az életet. Végre tudok élni.

Soha az életben nem gondoltam volna, hogy egyszer majd lázba hoz, hogy lihegjek és izzadjak.

Mostanra már tudom, hogy a testem képes rá. Tudok futni, és már fel tudok venni olyan nehéz súlyokat is, amiket munkatársaim régebben felajánlottak, hogy elviszik helyettem.

Szeretek erős nő lenni. Annyira boldoggá tesz, hogy az egész testem sokkal egészségesebbé vált, ezt sosem gondoltam volna.

Most már olyan dolgokra is képes vagyok, amik előtte soha nem sikerültek. Most már úgy érzem, hogy nem csak edzeni kell, hanem edzeni szeretnék.

Mások számára a tanácsom, hogyha szeretnél elmenni az edzőterembe, akkor csak menj. Tegyél a füledbe fülhallgatót, menj olyan ruhában, amit szeretsz! Az emberek lehet, megnéznek majd, de ők csak néznek.

Legyen egy terved, hogy mit fogsz csinálni, nézz Youtube videókat, és miután egyszer lementél és megcsináltad azt, ami szükséges, érezd magad nagyon büszkének! Megcsináltál most egy ijesztő dolgot, amit még lehet, a barátaid sem tennének meg.

Ha egyedül tényleg nem vagy képes szembenézni ezzel, akkor menj el egy baráttal vagy a testvéreddel! Jó érzés, ha van, akivel együtt tudsz dolgozni. Ez egy annyira jó stresszlevezető, ez a te időd.

Ne figyelj senki másra, arra koncentrálj, hogy miért is csinálod az egészet!

Csak gondolj arra, hogy ez a testemért van, és a testem többet érdemel, mint amit eddig adtam neki. Nincs szükségem arra, hogy bántsam azzal, hogy túledzem magam, de egészségesebb szeretnék lenni, és szeretném magam jobban érezni belülről.

Nem fogsz egy hét alatt lefogyni. Ha fogyni szeretnél, az időt vesz igénybe. Úgy kell tekintened a folyamatra, mint egy maratonra és nem egy sprintre. Ez valahol egyértelműnek tűnhet, de tényleg így van. Minden héten jobban fogod magad érezni, és boldogabb leszel. Ne azzal foglalkozz, amit a mérleg és a centi mutat! Ne légy a végcél megszállottja, tűzz ki kisebb célokat! Ha előző héten 1 percig futottál, a héten 1,5 perc legyen!

És ne hagyd, hogy az emberek lehúzzanak, vagy elvegyék a kedved ettől! Ha piszkáltak már emberek, az többet mond el róluk, mint rólad.

Én mindig úgy gondolom, hogy nyilvánvalóan problémájuk van a saját kinézetükkel is, ha egészen addig fajulnak, hogy lekövéreznek engem. Ők nyilvánvalóan küszködnek belül.

Ne legyél szigorú másokkal és magaddal sem!”